+36 20 934 2808 gazdakor@gazdakor.hu jelenleg zárva tartunk
Velünk történt

panaszkonyv_400

 

Figyelő cikk

 

Márton napi liba - Figyelő, 2005. november 23-24

Márton, a Pannóniában született toursi püspök, a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt. A néphagyomány mindig azokat halmozza el fontos jelentésekkel, eseményekkel, akiket kollektív szeretettel övez. Szent Márton emléknapjához (november 11.) a népnek az egyik legfontosabb, mert létét érintő eseménye fűződött a régi időkben.
Határnap volt az elszámolásra, a papi, tanítómesteri, jobbágyi járandóságok kifizetésének napja. Nem csoda, hogy fontos helyet foglalt el a néphagyományban. Ha Szent Márton hozza ajárandóságokat, akkor Márton nagyonjó és fontos szent lehetett. A liba, ha jól emlékszem, úgy kerül a történetbe, hogy amikor Mártont az emberek püspöknek akarták megválasztani, a megtiszteltetés elől a libaólba bújt, ám a libák gágogása elárulta. Úgy képzelem, mégsem annyira büntetésről, sokkal inkább arról van szó, hogy a nagy évi fizetség napját valami különleges lakomával akarta ünnepelni a nép: és erre a kellőképpen felhizlalt liba alkalmas volt, felhasználván minden porcikáját a fantáziadúsan variált ételekhez. Ezek közül a legbarbárabb (de sajnos az egyik legízletesebb ) a libavér: sosem felejtem azt a reggeli lakomát Szigligeten, évtizedekkel ezelőtt, még kannibál koromból, melyre Varga-szomszédék hívtak. Éhomra tavalyi, már nem karcos törkölypálinka készítette föl a gyomorágyat, majd hozták, sistergő serpenyőben, a hagymával kisütött libavért. Újfent megöntözve pálinkával.Nagy disznóság, de felejthetetlen. Hanem a városi polgárság nem nagyon tartotta számon ezt a megszentelt libanapot. Olyannyira, hogy amikor 1999-ben, Németországban találkoztam a becsben tartott rítussal, föl kellett fedeznem, hogy mi ez. Úgy történt, hogy Tükörjáték című színdarabom (itthon második éve megy sikerrel a Budapesti Kamaraszínházban: ez volt a reklám helye!) ősbemutatója fura módon nem itthon, de Németországban volt 2000-ben, az egyesülés tizedik évfordulója alkalmából, két városban is, Gerában és Altenburgban.

Előzőleg épp Márton-napon jártunk ott feleségemmel, közös előadóesetet tartani, ez volt a mi bemutatkozásunk a városban, minthogy páromat meghívta az ö egyik főszerepre a német előadásban a színész-rendező-intendáns, aki már dolgozott vele. Az est után lelkes vendéglátónk meghívott Márton-napi libavacsorára. És! Az első az évi Beaujolais-ra, mert az először kortyintott újbor is a szertartáshoz tartozik. Fantasztikus hangulata volt az egésznek, a jól sikerült előadóest öröme után, mintegy előlegezve a majdani próbák izgalmát és varázslatát a gyönyörű, ódon Altenburg pompás barokk színházában. Nekem ez volt a Márton-napi libavarázslat. És örültem, amikor néhány éve itthon is kezdett feltámadni a régi tradíció, egyre több jó vendéglő rendezett november 11-e körüli libatort. Mint a néhány éve újjávarázsolt pilisvörösvári Gazdakör Vendéglő, ahová ismét betévedtünk, mert érdemes. Nem tagadta meg régi kiskocsma múltját, csak éppen ízlésesen korszerűsödött. Őrzi kedélyes ódonságát, de például a toalett egy luxusétterem díszére válhatna. A libanapok kínálata a következő volt. Libanyakleves maceszgombóccal: kihagyhatatlan, bár merészebb fűszerezést el tudnék képzelni. Sült libacomb almáskáposztával (fantasztikus volt savanyú-édessége) és zsemlegombóccal. Ehhez én társítottam egy töltött libanyakat káposztás gerslivel, mert nekem a gersli a kedvencem, anyám mindenfélébe használta gyerekkoromban, most pedig megvetik. A libamell káposztás cvekedlivel komoly válságot idézett elő bennem, de ellenálltam. Akárcsak a libacombnak babos káposztával, és a csongrádi töltött libamellnek. Nagyonjó vöröset ittunk hozzá, nem ismertem eddig, a különös nevű Terra Nemót (Senkiföldje) a soproni Weninger-pincészetből (ajánlom Tompa kollégám figyelmébe). De püspökfalat sehol. Tán arra járt Márton püspök, és ellopta mind.


Konyhaművészet a "szomszédban" - Cash Flow, 2004. november

Újjászületés után
November közepén egyéves születésnapját ünnepli a több mint tízéves pilisvörösvári Gazdakör vendéglô. Ez úgy lehetséges, hogy a tavaly megvalósított felújítás utáni elsô évfordulójukat tartják. Ez alkalomból az étterem testvérpár tulajdonosaival, Csitáry Lászlóval és Jenôvel beszélgettünk.

Hogyan fognak ünepelni?
November 13-án borkóstolós ünnepséget rendezünk, de erre "sajnos" hamar elkeltek a férôhelyek. További tizenegy napon át azonban különféle kedvezményekkel várjuk kedves vendégeinket.

Ha csak benéz az ember, rögtön igen kellemesnek tűnik a hely.
Lakberendezônkkel közösen mindenképpen azt akartuk elérni, hogy a vendégeink otthon érezzék magukat. Természetes anyagokat alkalmaztunk, a terméskô falak, a fabútorok meleg, barátságos hangulatot árasztanak, s az egész kialakítás, a díszítôelemek, vagy éppen a polcokon sorakozó könyvek azt a hatást érik el, mintha csak otthon, a megszokott nappaliban üldögélnénk. A helyiség mérete sem hathat riasztóan, negyvenöten férnek el kényelmesen.

Követnek-e valamilyen irányzatot a konyhaművészetükben?
Inkább az igényes sokrétűségre törekszünk. Étlapunkon megtalálhatóak a hagyományos magyar ételek mellett akár tengeri halból készült fogások is, ám nagyon fontos, hogy saját receptjeink alapján készítjük az ételek többségét. Ínyencségeink közül kiemelnénk például a roqueforttal töltött pulykamellet, csobánkai csípôs csirkét, kárpáti tôkehalfilét. De népszerűek a teljesen egyéni ételeink, köztük a gazdák kedvence, nagyi szaftos bélszíntokánya, Szepi bácsi kedvence. Mintegy százféle különlegességgel mindig szolgálhatunk, de természetesen kielégítjük azok igényeit is, akik nem akarnak "kockáztatni".

Az italok terén is a sokféleség a cél?
Igen, megtalálható nálunk a röviditalok, sörök számos fajtája, de koktél is. Ám a legbüszkébbek arra vagyunk, hogy a híres magyar borvidékek minôségi borait külön borlapunkon kínáljuk, kiemelten koncentrálva a villányi, badacsonyi, tolnai borokra. Októberben például a tolnai fajtákból rendeztünk borkóstolót, a születésnapunkon pedig a villányi borokat mutatjuk be. Amellett, hogy cégek, baráti körök sűrűn tartanak nálunk összejöveteleket, partikat, ezek a borkóstolók annyira népszerűnek bizonyultak, hogy ezentúl valószínűleg havi rendszerességgel kerítünk sort rájuk.

A szokásos vendégkörük a helyi lakosokból áll?
Csak részben. A környékrôl is sokan eljönnek, különösen Budapestrôl utaznak ki szivesen hozzánk, de rendszeresen betérnek akár Esztergomból is. A finom ételek és italok mellett kedvezménykártyánk is segíti, hogy sokan válnak törzsvendéggé nálunk. Jó ötletnek bizonyult, hogy a felújítás kapcsán internetes honlapot hoztunk létre, egyre többen említik, hogy ennek alapján figyeltek fel ránk.


Vörösvári Gazdakör - Figyelő, 2004. január 22-28.

gkor_2_tJó dolog vidéken élni. Különösen egz kis svindlivel, ahogy mi tesszük: ha kell, vagz ha kedvünk szottyan, félóra alatt bent vagyunk Pesten. Amikor több, mint tíz éve kimenekültünk a városból, nem a divat miatt tettük (akkor még nem volt divat), hanem megunván a bérlakás-vándoréletet Szeged, Németország, és Budapest között, állandó kertes otthonra vágytunk, s ezt Budán nem tudtuk megfizetni, ezért a közeli gyűrűben kezdtük keresni.

Meg is találtuk, és meg is tudtuk fizetni a tündéri Solymáron. Egyszóval jó itt vidéken, bár amióta kiköltöztünk, és a kedélyes falusi életet életformának is szeretném tekinteni, a jó sorsom többször megtisztelt különböző sarzsikkal, melyek napi távozást igényeltek ebből az életformából, nem is hagyták élvezni. Tehát tíz évnek legalább a fele kiesik. No de majd most! Megzek az utcán, és az emberek köszönnek, nem csak most, a kvietált kormánytagnak, így tettek tíz éve is. Itt tülekedés nélkül minden elintézhető. Kitűnő üzletek vannak, áruház, gyógyszertár, minden beszerezhető. A konfort korszerű, a hangulat mégis falusi. Különösen, amikor a templomtér adventi díszitését látom, vagy a feketekendős, ezerrokolyás, vastag Berliner-kendős sváb nénik rajzását, cérnavékony ó-lábaikon tipegve, misére vagy litániára. Végül, de nem utolsósorban, Solymáron is, a környéken is sok a jó vendéglő. Az elhíresült solymári Aranykoronáról írtam már, nem is egyszer.

A falun belül is van még néhány jó konyha, Pilisszentiván felé pedig egy lírai tó partján, a Csali csárda, erről is írtam. Valaki egyszer régebben felhívta a figyelmemet, hogy Pilisvörösváron a többi között található egy szolid, egyszerű kocsma, tisztességes konyhával. Meg is látogattm egyszer-kétszer, rendben volt. A napokban megint a városkában járván eszembe jutott. hogy odakanyarodom, a feleségem úgyis próbán van, itt fogok ebédelni. Megálltam a Gazdakör Vendéglő előtt (így hívják, nekem már ez is tetszik), és már kívül nem stimmelt valami, megszépült az épület, a bejárat, habár megtartotta meghitt falusi ódonságát. Belül aztán még inkább erősödött ez a jótékony kettősség: a vidéki ódonsá hangulata - a lehető legjobb színvonalú, minőségi kivitelezésben. A szép gerendázat régen is megvolt, de most az egész vendéglőben hangsúlt kapott a mindig melegséget sugárzó fa, illetve faburkolat. A zöld porcelánernyős lámpák hangulatosak, tonett fogasok várják a kabátokat, az asztalon a gyertyát meg is gyújtják, ha leülsz. A régi földszintes épület vastag fala nem vizes többé (az volt), viszont a vastag falból következik a mély ablaknyílás, természetesen fával bélelve, ahol - mint nagyapó régi házában - mindenfélét el lehet helyezni. Például a régi kávéházi újságtartókra fűzött napilapokat, melyek láttán úgy éreztem, már most tökéletesen meg vagyok főzve! Miközben várjuk az ételt, újságot olvasunk: mi kell még? Az egésznek jó az atmoszférája, se újgazdag proccság, se népművészeti kellemkedés nincs benne. Minden harmonikus és hitelesen minőségi. Kivéve a hely színvonalához nem méltó pókháló-szalvétákat. Ezt a fajta szalvétát minden magyar vendéglőben el lehetne felejteni: a múlt kísértete. Az étlap imponáló. Ez most már nem tisztesen egyszerű, hanem fantáziadús, gazdag konyha.

Például a hagymakrémleves más, mint máshol a hagymaleves (legközelebb a "Viharsarki húsgombócleves" következik). Az előételt ezúttal kihgytam, a főételek hosszú sorát pedig fél óráig tanulmányoztam, amíg dönteni bírtam. Hányódtam a "Manyi néni turpissága", az érett erotikát sugárzó "Böske mama apróhúsa", az "Őrhegyi őrület", valamint a "Leányvári vasrúd" között. Azután következett a "Teréz néne finomsága" (vajh melyik része lehet a Teréz nénének?), a "Bankárok csirkemelle" vagy "A nagyi szaftos bélszíntokánya". Végül is a pompás, "Pilisi bélszín" mellett döntöttem, de ki fogom próbálni, ha törik, ha szakad, a többit is. Zárásként hozták a mákos túrógombócot, melyet megint meglegyintettek egy kis eredetiséggel: sem mákkal, sem eperlekvárral nem szokták készíteni. Meg is bolondítja a derék gombócot. Az újjázületett Gazdakör Vendéglőnek - nagyon szolid áraival - nagy jövőt jósolok.


Megújult a Gazdakör vendéglő - Vörösvári Újság, 2003. december

Két hónapig tartó átalakítás után újra megnyitott a Gazdakör vendéglő. A kívül-belül megújult étterem az eddiginél magasabb színvonalat képvisel. Barátságos, kényelmes polgári otthonra emlékeztet, könyvekkel, képekkel díszített. Olyan hely, ahol kellemesen telik az idő.

Szinte sz utolsó pillanatban sikerült megvásárolnunk az éttermet - mondja Csitáry Jenő, aki évekig önkormányzati bérleményként üzemeltette a vendéglőt. - Már éppen azon voltunk, hogy más lehetőséget keresünk, amikor sikerült megállapodnunk az önkormányztattal. Mindenképpen egy jobb, korszerűbb éttermet szerettünk volna létrehozni. Csikós Mihály építészmérnököt kértük meg a tervezésre. Egy kérésünk volt: az étterem őrizze meg a családias jellegét. Úgy érezzük, ez sikerült, a betérő vendégek reakciója is ezt mutatja. Teljesen más a belső tér hangulata. Mi magunk sem tudtuk, hogy a kőberakás, a polcok, a könyvek milyen összhatást mutatnak majd, de bíztunk a tervezőben. És ezt nagyon jól tettük. Remek szakemberek valósították meg a terveket, az asztalosmunka Híres Zoltánt dícséri, a kőműves munkákat Balogh István végezte, a burkolás pedig Hermann András munkája. Kellemes környezetben 45-50 főt tudunk kényelmesen leültetni és kiszolgálni.

- Nem csak a külső és belső újult meg, az étlapot is átalakítottuk - teszi hozzá Csitáry László. - Bővítettük a választékot, lehagytuk, amit kevésbé kerestek az emberek, és újdonságokat tettünk a helyébe. Igyekeztünk olyan ételeket kiválasztani, amelyet frissen lehet elkészíteni. Természetesen megtartottunk néhány hagyományos ételt, de sok érdekességet is kínálunk. Gondolták volna például, hogy a fahéjas mártás jól megfér a zöldbors mártással? Sokat töprengtünk rajta, hogy betegyük-e a kínálatba, végül úgy döntöttünk, hogy igen, hiszen igazán finom.

- A falak eddig sajnos dohosak votak, és ezt a szagot bizony hamar átvették a ruhák is. - mondja Csitáry Jenő. - most ezt is megszüntettük. A régi vakolatot leverték, az új, a Terranova lélegzős rendszere pedig biztosítja, hogy a dohszag immár a múlté. Légkondícionáló és szellőző-berendezésünk is van, így mostantól már a dohányfüst sem zavarja a vendégeket. Úgy látjuk, ezt értékelik a vendégek is, mert amióta újra megnyitottunk, telt ház van. Hétvégeken szinte nincs szabad asztalunk, érdemes telefonon előre helyet foglalni, hogy biztosan jusson hely. Még a saját ismerőseinket, rokonainkat sem tudjuk leültetni az étteremben. És számunkra az is sokat jelent, hogy eddigi munkatársaink kitartottak mellettünk.

- És az is fontos, hogy nem emeltük az árakat - mondja Csitáry László. - Ha valaki megnézi az étlapot, a régi számokat találja. Nem szeretnénk a vendégekre hárítani a felújítás költségeit. És mivel az informatika korszakát éljük, szándékaink szerint a jövő év elejétől az interneten is megjelenünk.

Heti ajánlatunk 2017. 50. hét
Levesek, előételek
Lazacsaláta 2230-Ft Ft
Főételek
Camamberttel, őszibarackkal töltött pulykamell vegyes körettel 2350-Ft Ft
Bajor sertésborda vegyes körettel 2290-Ft Ft
Olívás csirkemell rizzsel 2250-Ft Ft
Sajttorta erdei gyümölcs öntettel 780-Ft Ft
Desszertek
Sajttorta erdei gyümölcsmártásban 780 Ft
Napi menük 50. hét - hétköznap, 12-15 óra között
Levesek
Húsleves finommetélttel
Káposztás bableves
Frankfurti leves
Gulyás krémleves
Főételek
Rántott csirkecomb petrezselymes burgonyával
Túrós tészta tejföllel
Tejszínes, gombás sertésborda tésztával
Székelykáposzta
Menü kiszállítás esetén minden alkalommal 350-Ft szállítási díjat és csomagolást számolunk fel.
Kapcsolat

Gazdakör Vendéglő 2085 Pilisvörösvár, Dózsa György út 110/A

Telefon +36 26 334 304, +36 20 934 2808

E-mail gazdakor@gazdakor.hu

Nyitvatartás Hétfő: szünnap
Keddtől szombatig: 12:00 - 21:00
Vasárnap: 12:00 - 16:00